Víz és pH/EC

Ebben a cikkben tanácsot adunk, mit tehet azért, hogy növényei gyorsan felépüljenek az esetleges túlöntözésből.

A túlöntözés ellen természetesen a megelőzés a leghatékonyabb, ezért a tapasztalt termesztők rendszeresen ellenőrzik, hogy maradt-e felesleges víz a virágcserepekben. Az sem árt, ha előzetesen tájékozódik az adott növényről vagy fajtájáról, hogy tisztában legyen annak egyedi vízigényével. Egyszerűen fogalmazva: nyilvánvaló különbség van a kaktuszok és a húsos levelű növények, amelyek maguk is tárolnak folyadékot, valamint például az örökzöld növények között. Az egyes örökzöld növényfajok között is lehetnek azonban árnyalatnyi különbségek az öntözés kívánt gyakoriságát és mennyiségét illetően. Ezért ne termesszen „vakon”. A kézi öntözés helyett – ha előre ismeri az adott növény igényeit – a megfelelő öntözésben az önöntöző rendszerek is segítséget nyújtanak.

Néha túlzásba visszük a gyakori öntözést, és túllocsoljuk a termést. A túlöntözött növények gyengébbek, és sokkal könnyebben esnek áldozatul betegségeknek és kártevőknek. Ez azonban még mindig jóval kisebb hiba, mint például a növények túlzott tápanyag-adagolással történő megperzselése. Ez a két, inkább a kertészkedés kezdeti szakaszára jellemző hiba szorosan összefügg, hiszen ha ásványi tápanyagot tartalmazó öntözővízzel locsolja túl a növényeket, könnyen úgynevezett perzselést is okozhat. Kültéri termesztés esetén a csapadék is hozzájárulhat ehhez a nem kívánt jelenséghez. De ahogy mondani szokták: még a tapasztalt kertésszel is előfordul...

Hogyan ismerhető fel a túlöntözött növény?

Ha szeretné megállapítani, milyen nedves az edényben nevelt növény földje, kézbe veheti és megemelheti a virágcserepet a növénnyel együtt. Csak akkor öntözze meg a növényt, ha a virágcserép érzésre könnyűnek tűnik. Ha a szubsztrát felszíne száraz, de a növényt tartalmazó virágcserép meglepően nehéz, várjon másnapig az öntözéssel.

A túlöntözés legszembetűnőbb jele természetesen a növény állapota, amely nem felel meg az egészséges, jól fejlődő növényről alkotott képnek. A sárgás levelek sokat elárulhatnak. Ugyanígy nézhetnek ki azonban azoknak a növényeknek a levelei is, amelyeknek éppen ellenkezőleg, nagy szükségük lenne az öntözésre. Egyes termesztők a helyzet megmentésére törekedve alaposan megöntözik a növényt, anélkül, hogy tudnák: az már a túlöntözés jeleit mutatja. Ezért önmagában a „sárga levelekre” nem lehet hagyatkozni, arról nem is beszélve, hogy mindkét esetben már baj van.

A túlöntözött növényeknél alapvető fontosságú, hogy időben orvosolja a keletkezett károkat!

Lássuk, hogyan mentheti meg valóban a helyzetet. Először is helyezze át a túlöntözött növényt melegebb környezetbe, lehetőleg egy napsütötte helyre, ahol elegendő friss, áramló levegő van. Ennek egyszerű oka van: ilyen környezetben a felesleges víz könnyebben felszívódik. Ezután öntözze sokkal kevesebbet a növényt, és figyelje, mi történik. Szükség esetén csak a környezetét permetezze be, így növelheti a páratartalmat anélkül, hogy ismét túlöntözné.

Ha a növény levelei már láthatóan elhalnak, járjon el a következőképpen. Vegye ki a virágcserépből vagy más termesztőedényből, és távolítsa el a lehető legtöbb szubsztrátot úgy, hogy ne sértse meg a gyökérzetet. Mielőtt újra elülteti, hagyja egy éjszakán át meleg, huzatmentes helyen. Közben fertőtlenítse a virágcserepet, majd szárítsa meg alaposan. Az új szubsztrátot csak nagyon enyhén nedvesítse be, a virágcserép alján pedig gondosan alakítson ki vízelvezető réteget apró fadarabokból vagy gallyakból, kavicsokból, illetve levelekből. És ami a legfontosabb: az újbóli elültetés előtt ellenőrizze a gyökerek állapotát.

Ilyenkor szerencsére teljes mértékben megmutatkozik a növények önregeneráló képessége és a természet ereje, ezért nagy az esély arra, hogy az időben elvégzett „növényi újraélesztéssel”, amelyről az imént írtunk, megmenti a túlöntözött termést, a növények pedig hamarosan magukhoz térnek, és gyönyörű leveleikkel, virágaikkal örvendeztetik meg.

Az önállóan működő öntözőrendszerek használatával szó szerint egyetlen növény elvesztése nélkül, de időt és energiát is megtakarítva öntözheti sokkal hatékonyabban a termést. A korszerű önöntöző rendszer kiválóan gazdálkodik a vízzel: a növények nem lesznek túlöntözve, és egyetlen csepp víz sem vész kárba.

Ennyit tehát a tanácsainkról, hogyan előzheti meg a növények túlöntözését, és hogyan küzdhet meg a lehető legeredményesebben ezzel a termesztés során felmerülő problémával. Ha bármilyen kérdése van, írjon nekünk bátran a jól ismert címre: info@higarden.eu.

- Önöntöző rendszerek
- Szubsztrátok
- Virágcserepek

Sok termesztő nincs tisztában azzal, milyen alapvető szerepet játszik a növények öntözésére használt víz kémiai összetétele. Az alkalitás, a pH és az oldott sók mennyisége fontos tényezők, amelyek meghatározzák, hogy a víz alkalmas-e a növénytermesztésre. Ebben a cikkben néhány olyan tényt mutatunk be a vízről, amelyet minden termesztőnek érdemes ismernie ahhoz, hogy optimális eredményt érjen el a kertjében.

Akár hidroponikusan, akár termesztőközegben neveli növényeit, a víz az egyik alapvető erőforrás, amelyre a növényeknek szükségük van. Kevés termesztő tudja azonban, hogy a víz kémiai összetétele nagymértékben befolyásolja, mennyire alkalmas a növénytermesztésre. Ebben az összefüggésben a víz fő jellemzői az alkalitás, a pH és az EC.  

Alkalitás a víz savasodással szembeni ellenálló képességét jelzi, és a karbonátok (H2₂CO₃), valamint a hidrogén-karbonátok (HCO) koncentrációja befolyásolja. Az alkalitásra más vegyületek is hatással vannak, például a hidroxidok, szulfidok, foszfátok, szilikátok vagy borátok, ezek azonban rendszerint csak minimális mennyiségben fordulnak elő a vízben. Minél magasabb a víz alkalitása, annál kevésbé befolyásolják a pH-ját a savas anyagok, például a magas ammónium- vagy karbamidtartalmú, vízben oldódó tápanyagok. Ezzel szemben az alacsony vagy nulla alkalitású víz pH-ja tápanyagok hozzáadása után meredeken csökken, mivel nincs benne elegendő pufferanyag a savak semlegesítéséhez. A víz alkalitása laboratóriumi vizsgálattal állapítható meg, és általában CaCO₃ vagy Ca(HCO₃)₂ mennyiségeként adják meg.

A 150 ppm CaCO₃ feletti alkalitás magasnak számít, és az ilyen víz növeli a termesztőközeg pH-ját. Ha a víz alkalitása nem túl magas, és 150–250 ppm között van, olyan tápanyagok használatával kezelhető a helyzet, amelyek savas reakciót váltanak ki a termesztőközegben. Ezek a tápanyagok a teljes nitrogénmennyiség több mint 20%-át ammónium (NH₄+) vagy karbamid formájában tartalmazzák (minél nagyobb ez az arány, annál savasabb a reakció). Ezzel szemben azok a tápanyagok, amelyek nitrogént kizárólag nitrátok formájában tartalmaznak, semleges reakciót váltanak ki.

• A 60–150 ppm alkalitású víz ideálisnak számít. Olyan tápanyagokkal kombinálja, amelyek a teljes nitrogénmennyiség 20–30%-át NH₄+/karbamid formájában tartalmazzák.
• A 60 ppm alatti alkalitású víznek alacsony a pufferkapacitása. Olyan tápanyagokat használjon, amelyek nitrogéntartalmának nagy része nitrát formájában van jelen (több mint 90%), és csak kis mennyiségű ammóniumot vagy karbamidot tartalmaznak.
• Ha a víz alkalitása rendkívül magas (250 ppm feletti), először sav hozzáadásával körülbelül 100 ppm-re kell csökkenteni, majd a vizet alacsony ammónium- és karbamidtartalmú tápanyagokkal kell kombinálni.

A víz pH-ja a hidrogénionok (H+) és hidroxidionok (OH-) koncentrációját jelzi, és az oldat savasságának vagy lúgosságának mutatója. A pH-t 0-tól 14-ig terjedő skálán mérjük: a 7 alatti értékek savas, a 7 felettiek lúgos oldatot jeleznek, a 7-es pH pedig semleges. Az öntözésre szánt víz ideális pH-tartománya 5 és 7 között van, mivel ez közel áll a legtöbb növényfaj termesztéséhez optimális, 5,8–6,2 közötti pH-értékhez. A pH azért fontos, mert a savasság befolyásolja a tápanyagok növények számára való hozzáférhetőségét, szélsőséges értékek esetén pedig tápanyagellátási problémák jelentkeznek.

• Ha szerves termesztőközegekben (föld, kókusz, tőzeg) termeszt, rendszeresen ellenőrizze a termesztőközeg pH-ját, és tartsa 5,5 és 6,5 között.
• Hidroponikus termesztés esetén ellenőrizze a tápoldat pH-ját, és tartsa folyamatosan 5,6 és 6,4 között.

A víz pH-ja sav vagy lúg hozzáadásával szabályozható. A pH csökkentésére leggyakrabban salétromsavat, foszforsavat, kénsavat vagy citromsavat használnak; ezek közül csak a citromsav szerves sav, ezért biztonságosabb vele dolgozni. A pH növelésére oldható magnéziumot vagy kalciumot tartalmazó készítményeket használnak. A víz pH-jának beállításakor legyen türelmes: a savat vagy a lúgot fokozatosan adagolja, és minden alkalommal alaposan keverje össze, majd mérje meg az oldatot. A pH méréséhez lakmuszpapírt is használhat, de ha komolyan veszi a növénytermesztést, érdemes beruháznia egy digitális pH-mérőbe.

Az EC az elektromos vezetőképesség rövidítése, amely azt mutatja meg, mennyire jól vezeti az oldat az elektromos áramot. A növénytermesztésben az EC a vízben vagy a növények által használt tápoldatban oldott sók (ionok) koncentrációjának megítélésére szolgál. Ezek az oldott sók ásványi elemeket és tápanyagokat tartalmaznak, például nitrogént, foszfort, káliumot, kalciumot, magnéziumot és más elemeket. Az EC mérésére digitális EC-mérők vagy kombinált EC- és pH-mérők szolgálnak.

Minél alacsonyabb az öntözővíz EC-értéke, annál jobb, különösen akkor, ha ásványi sókat tartalmazó tápanyagokat használ. A tápanyagok hozzáadása ugyanis növeli a víz EC-értékét, a túl sok só pedig a gyökerek megperzselődését okozhatja; ez a levelek csúcsainak megégésében mutatkozik meg (túltrágyázás). Az esővíz, a desztillált víz és a fordított ozmózisos szűrővel megtisztított víz nem tartalmaz oldott sókat, EC-értéke 0 mS/cm. A csapvíz mindig tartalmaz oldott sókat, EC-értéke pedig az adott régiótól függ.

• Ha az öntözővíz EC-értéke 1 mS/cm-nél magasabb (a tápanyagok hozzáadása előtt), először fordított ozmózissal kell megszűrni, vagy desztillált vízzel olyan arányban kell összekeverni, hogy az EC-érték 0,5 mS/cm alá csökkenjen.
• A 0,5–1 mS/cm EC-értékű víz (a tápanyagok hozzáadása előtt) használható a növények öntözésére és hidroponikus rendszerekben, de idővel sók halmozódhatnak fel a termesztőközegben, amelyet ezért gyakrabban kell tiszta vízzel átöblíteni.

Szeretne többet megtudni a növénytermesztés korszerű módszereiről? Látogassa meg blogunkat.

A víz a növények tápanyagellátásának legfontosabb eleme. A tapasztalt termesztők ezért jól ismerik az öntözéshez használt víz tulajdonságait, és korszerű eszközöket alkalmaznak annak tisztítására. A lehető legtisztább víz ugyanis a kifogástalan termés elsődleges feltétele. Pontosan erről szól ez a cikk. Azt is megtudhatja, mi a fordított ozmózis.

Ha komolyan veszi a termesztést, elvégeztetheti a víz kémiai és mikrobiológiai vizsgálatát. Így elkerülheti a szükségtelen komplikációkat. Most pedig nézzük meg közelebbről, milyen problémákról van szó...

A termesztők túlnyomó többsége hagyományos csapvizet használ, amely veszélyes mennyiségű klórt tartalmazhat. A klórt fertőtlenítésre használják, és mérgező gáz. Megfelelő mennyiségben elpusztítja a vízvezetékekben található vírusokat, baktériumokat és amőbákat. Azok az adagok azonban, amelyek az emberekre nem jelentenek veszélyt, könnyen károsíthatják a termést. A klór ugyanis megégeti a növények gyökereit, és elpusztítja a hasznos mikroorganizmusokat is. A korszerű szén szűrők szerencsére a klórmolekulák akár 99%-át is megkötik. A hagyományos szénnél porózusabb speciális széntípust tartalmaznak. A Growmax Water szűrőkről van szó. Ezek a szűrők páratlanul hatékonyan tisztítják a vizet, ezért a termesztők körében világszerte általánosan a legnépszerűbbek.

A kútvíz ugyan klórmentes, ezt azonban gyakran annál inkább ellensúlyozzák a különféle természetes eredetű szennyeződések, legyen szó vasas vagy meszes talajról, esetleg elpusztult állatokról. A saját vízforrásba a legkülönfélébb baktériumokon kívül rovarölő szerek, növényvédő szerek, gyomirtók és egyéb vegyi anyagok is bekerülhetnek. A legközelebbi emésztőgödör is szennyezőforrás lehet. További kellemetlenséget jelent a „kemény víz”, amely túl sok ásványi anyagot tartalmaz, és csökkenti a tápoldatok hatékonyságát (lásd: EC). A fent említett szennyeződésekkel megbízhatóan megbirkóznak a fordított ozmózisos szűrők.

A vízrendszerekben található szilárd részecskéket az inline szűrők fogják fel.

Mi a fordított ozmózis? 

 Ezt a folyamatot leegyszerűsítve a természetes ozmózis fordítottjaként határozhatjuk meg. A víz szűrésére használják: ilyenkor a szelektív membrán féligáteresztő képességét és a koncentráltabb oldat felől kifejtett nagyobb nyomást alkalmazzák. A gyakorlatban az ilyen szűrő membránja csak az oldószert engedi át, az ásványi sókat és a vízben feloldott egyéb anyagokat azonban visszatartja, így azok nem jutnak át a membránon. A fordított ozmózis így biztosítja a tápoldatok optimális hatékonyságát.

A fordított ozmózis elvén működő egység naponta akár 1000 liter (óránként 40 liter) víz szűrésére képes, és egyúttal 100%-os ionmentesítést biztosít. 

Ha valóban tökéletesen tiszta vizet szeretne biztosítani növényeinek, válassza a teljes ionmentesítést. Erről a fordított ozmózisos egység gondoskodik, amelyet a Growmax gyárt. Ennek a gyártónak a tisztítóegységei kínálatunkban is megtalálhatók, és a piacon kapható legjobbak közé tartoznak. Ha azt szeretné, hogy növényei friss öntözésük alapjaként tökéletesen tiszta vizet kapjanak, már csak az igényeinek megfelelő teljesítményű modellt kell kiválasztania.

Szívesen segítünk, hogy Ön is megvalósíthassa ezeket a célokat. Elég, ha ír nekünk e-mailt: info@higarden.eu

 
- Growmax Water
- Fordított ozmózisos egység
- Inline szűrők

A mesterséges megvilágítás alatt, beltérben nevelt növények gondozása egyenlő arányban tudomány és művészet. A siker kulcsa nemcsak a növények anyagcseréjét befolyásoló alapelvek elsajátítása, hanem a gondos megfigyeléssel szerzett tapasztalat is. Ügyfeleink kérdései közül kiválasztottuk azokat, amelyekkel a növények öntözése kapcsán a leggyakrabban találkozunk. Bemutatjuk a növények öntözésével kapcsolatos három leggyakoribb tévhitet, és tisztázzuk, mi az igazság.

A növények öntözése egyszerű feladatnak tűnhet, de számos tévhit övezi, amelyek a kezdő és a tapasztaltabb termesztőket is összezavarhatják. Az alábbi három tévedés a legelterjedtebbek közé tartozik, és ügyfeleinknél is ezekkel találkozunk a leggyakrabban. Tudjuk, hogy senki sem születik tudósnak, ezért a következő sorokban alaposan körüljárjuk ezeket a gyakori, öntözéssel kapcsolatos tévedéseket.

1. tévhit – A növényeknek mindig ugyanannyi vízre van szükségük

Sok termesztő úgy gondolja, hogy ha egyszer sikerül meghatároznia a „megfelelő” öntözési rendet, a munka többi részét rábízhatja egy automata öntözőrendszerre vagy egy kevésbé tapasztalt barátjára. Arról azonban megfeledkeznek, hogy a növények vízfogyasztása a fajtól, a növekedési szakasztól, a környezeti feltételektől, valamint a talaj vagy a termesztőszubsztrát típusától is függően változik.

• A növény faja és növekedési szakasza: A beltérben nevelt különböző növényfajok vízigénye jelentősen eltérhet, ami természetes élőhelyükből adódik. A pozsgások és a kaktuszok alacsony páratartalmat és ritkább öntözést igényelnek, mint például a trópusi növények, amelyek az állandóan nedves környezethez alkalmazkodtak. Öntözéskor a növény növekedési szakasza is alapvető szerepet játszik. A fiatal és aktívan növekvő növényeknek általában több vízre van szükségük, mint a virágzó, lassan növő vagy teleltetett növényeknek.
• Környezeti feltételek: A növények vízfogyasztását jelentősen befolyásolják a külső környezeti tényezők, például a hőmérséklet, a páratartalom és a megvilágítás intenzitása. A magasabb hőmérséklet és az erősebb megvilágítás gyorsabb párolgást és transzspirációt okoz, ezért a növényeket gyakrabban kell öntözni. Ezzel szemben az alacsonyabb hőmérséklet és a kisebb fényintenzitás csökkenti a vízfogyasztást. A páratartalomnak is nagy szerepe van. Száraz környezetben a növények gyorsabban veszítenek vizet a leveleik párologtatásával (transzspiráció), ezért gyakoribb öntözést igényelnek. Párás környezetben a transzspiráció lassabb.
• A termesztőközeg típusa és a szubsztrát vízmegtartó tulajdonságai: A termesztőszubsztrát típusa és vízmegtartó tulajdonságai alapvetően befolyásolják az öntözési rendet. A földalapú kertészeti szubsztrátok és a kókusz nagy mennyiségű vizet képesek megtartani, ezért ritkább öntözést igényelnek. A kőzetgyapot, a perlit, az agyaggranulatum és más hidroponikus termesztőközegek gyakori öntözést igényelnek, és általában automata öntöző- és hidroponikus termesztőrendszerek részei.

Szeretne többet megtudni a különböző termesztőszubsztrát-típusokról és azok tulajdonságairól? Olvassa el a Termesztőszubsztrátok útmutatóját.

2. tévhit – A növényeket érdemes a lehető leggyakrabban öntözni, a szubsztrátnak pedig mindig teljesen vízzel telítettnek kell lennie

Sok termesztő abban a hitben, hogy minél több vizet kapnak a növények, annál jobb, folyamatosan túlöntözi őket. A túlöntözés azonban legalább olyan pusztító hatással van a növényekre, mint a vízhiány. A folyamatosan vízzel telített szubsztrát megfojtja a gyökereket, ami azok rothadásához és a növényeket megtámadó penészgombák elszaporodásához vezet. Az öntözés gyakoriságát és mennyiségét igazítsa a termesztőközeg típusához és a választott tápoldatozási módszerhez.

• Kertészeti termesztőszubsztrátok: A talajkeverékek viszonylag sok vizet tartanak meg, és a növényeknek nem árt, ha két öntözés között hagyja kissé kiszáradni a szubsztrátot. A talaj ne száradjon ki teljesen, csak körülbelül 3 cm mélységig száradjon meg. Ha kisebb virágcserepekben termeszt, a cserép megemelésével is megbecsülheti a szubsztrát víztartalmát. A talajban nevelt növényeket általában nem szükséges naponta öntözni.
• Kókusz termesztőközegek: A kókuszrostból készült termesztőszubsztrátok sok szempontból jobb vízmegtartó tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a talaj. Nemcsak nagy mennyiségű vizet, hanem levegőt is megtartanak, így jobban védik a növényeket a túlöntözéstől. Kókuszban történő termesztéskor fontos, hogy rendszeresen öntözze a növényeket, és a szubsztrát soha ne száradjon ki teljesen, mert a rostok így elveszítik vízmegtartó képességüket.
• Kőzetgyapot: A kőzetgyapot ásványi gyapjúból készült hidroponikus szubsztrát, amelyet termesztőkockává vagy termesztőlapkákká préselnek. Ennek a termesztőközegnek a fő előnye, hogy állandó vízmegtartó tulajdonságokkal rendelkezik. Ezért a kőzetgyapot alkalmas hidroponikus termesztéshez, elárasztásos tálcákban vagy csepegtetőrendszerekben történő termesztéshez.

Tanácstalan a megfelelő termesztőszubsztrát kiválasztásakor? Olvassa el blogunkon a Talajalapú vagy kókusz termesztőszubsztrát? Válassza ki a kertjéhez megfelelőt című cikket.

3. tévhit – Öntözéskor fontos, hogy ne nedvesítse meg a növények leveleit

Sok termesztő attól tart, hogy ha öntözéskor megnedvesíti a növények leveleit, megégetheti őket, vagy hozzájárulhat a penész és a betegségek kialakulásához. Igaz, hogy a tartósan nedves levelek és az állandóan magas páratartalom növeli a lisztharmat vagy a botritisz elszaporodásának kockázatát. A levelek alkalmankénti megnedvesítése azonban általában nem káros, sőt hasznos is lehet. A természetes esőhöz hasonlóan vízzel lemoshatja a port és a kártevőket a növényekről. Ha vízzel szeretné lepermetezni a növényeket, tartsa be a következő szabályokat.

• Biztosítson megfelelő légáramlást a termesztőtérben: Ha vízzel nedvesíti meg a növényeket, fontos, hogy a levelek a lehető leggyorsabban megszáradjanak. Kapcsolja be a keringető ventilátorokat teljes fokozaton, és tartson egyenletes, a növények növekedési szakaszának megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat a termesztőtérben.
• Használjon tiszta vizet vagy megfelelő növényvédő készítményt: A legtöbb vízben oldódó tápoldat nem alkalmas levéltáplálásra, és nem érintkezhet a levelekkel. Kivételt képez néhány speciális, nitrogéntartalmú tápoldat, amelyet a növények a leveleik felületén keresztül is képesek felvenni. A növények leöblítéséhez használt víz legyen tiszta és langyos. Rendszeres, megelőző kezeléshez használhat valamelyik növényvédő készítményt is, például a CannaCure vagy az Athena IPW terméket, illetve más hasonló készítményeket.
• A növényeket reggel, a világítás bekapcsolása előtt mossa le: A növénytermesztéshez használt LED-lámpatestek nagyon intenzív fényt bocsátanak ki, a nagyító lencséjeként működő vízcseppek pedig megégethetik a leveleket. Ha a napi ciklus során kell leöblítenie a növényeket, először állítsa a LED-panel intenzitását a legalacsonyabb fokozatra.

Olyan természetes készítményt keres, amely megvédi a növényeit, és egyúttal tápanyagokkal is ellátja őket? Próbálja ki a komposztteákat, amelyek permetként és öntözésre is használhatók. A komposztteákról többet is megtudhat blogunk Komposztteák: mikrobiális elixírek, amelyek életre keltik kertje talaját című cikkében.

Nagyobb hatékonyságú tápanyagok és stabil pH. Olvassa el, miért és hogyan használjon reverz ozmózis egységet.

Growmax reverz ozmózis egység szelektív membránnal, elektromos energia felhasználása nélkül szűri a vizet. Sok termesztő már el sem tudja képzelni nélküle a növények öntözését, hiszen ezek a nagy teljesítményű szűrőrendszerek eltávolítanak minden olyan anyagot a hagyományos csapvízből és kútvízből, amely árthat a termésnek. Tűnjenek el a szennyeződések!

• Az aktívszén-szűrő megbízhatóan elnyeli a mérgező klór 99%-át.
• A féligáteresztő membrán 95%-os hatékonysággal szűri ki az összes veszélyes sót, nehézfémet, növényvédő szert és egyéb vegyi anyagot, valamint a természetes eredetű szennyeződéseket is, amelyek nem kevésbé veszélyesek a talaj élővilágára, a növények gyökérzetére és teljes fejlődésére.
• Még a por sem jut át rajta. A mikroszkopikus részecskék is ott maradnak, ahol a üledékszűrő kezdődik.

A fejlettebb, reverz ozmózissal működő szűrőrendszerek a víz teljes deionizálását is elvégzik. A deionizált víz már nem tartalmaz ionosan oldódó anyagokat, így ideális a bio minőségben vagy hidroponikával termesztett növények öntözésére.

A kiválasztott reverz ozmózis egységbe való befektetés – amelyek elsősorban a naponta megszűrt víz mennyiségében különböznek egymástól – hosszú távon gondtól és energiától kíméli meg a termesztőket. A reverz ozmózissal kezelt víz nemcsak a növényeknek tesz jót, hanem a hidroponikus rendszereknek is, amelyekben egyszerűen szólva nincs minek lerakódnia.

A stabil pH lehetővé teszi, hogy a talajban élő hasznos mikroorganizmusok maximális hatékonysággal működjenek. Ha Ön ökológiai termesztéssel foglalkozik, a reverz ozmózis egységnek nélkülözhetetlen részét kell képeznie a kertészeti felszerelésének.

A hab a tortán, hogy nem kell a csapvíz EC-értékével számolnia, így kényelmesen trágyázhat a gyártó adagolási táblázatai szerint, amelyekben a megadott EC-érték éppen a RO-val kezelt vízből készített öntözésnek felel meg.

Az alábbi termékeket ajánljuk:

• A Growmax MEGA Grow (9 499 Kč) egyetlen nap alatt 1000 liter vizet szűr meg, és a reverz ozmózis mellett a víz teljes deionizálására is képes. Professzionális teljesítmény – exkluzív ár!
• A Maxquarium (6 790 Kč) naponta 500 liter vizet szűr meg, és az árát tekintve a Growmax márka legkelendőbb terméke.
• Az Aquili Classic (1 990 Kč) a legolcsóbb, reverz ozmózissal működő szűrőrendszer, amely naponta 190 liter vizet képes megszűrni.

Growmax MEGA Grow = ultratiszta víz és egészséges termés!

Hogyan használja a reverz ozmózis egységet?

• A szűrőrendszer csatlakoztatása előtt először ellenőrizze a víznyomást. Ennek mindenképpen 3 és 6 kg/cm2 között kell lennie.
• A forrásvíz ideális hőmérséklete 25 és 30 °C között van.
• Az új szűrőrendszert az első bekapcsolás után legalább 15 percig öblítse át forrásvízzel.
• Az átöblítést mindig végezze el a szűrő cseréje után is. A Growmax reverz ozmózis egységeiben lévő szűrők átlagos élettartama akár fél év is lehet.

Mit olvasson még?

• Az oldat elektromos vezetőképessége – EC
• A termesztési folyamatok automatizálása
• Milyen vízzel öntözi a növényeit?

Milyen pH-t válasszon? Általánosságban 5,5–7 közötti pH-t ajánlanak a tápoldathoz, de melyik a legjobb? 

A kérdésre többféle válasz is van:
- talajban, vagyis szubsztrátban 6,2–7,0 közötti pH-t érdemes tartani
- kókuszrostban 5,7–6,3 közötti pH-értéket válasszon
- hidroponikus termesztésben 5,5–6,3 közötti pH-t válasszon

Miért éppen ezeket az értékeket?
Mert 5,5–7 közötti pH mellett oldódnak fel a legjobban az oldatban azok a legfontosabb elemek, amelyekre a növénynek szüksége van, így a tápoldatból a lehető legtöbbet tudja felvenni. Lásd az ábrát.

ARANYSZABÁLY – Tartsa stabilan a pH-t, még akkor is, ha kissé kívül esik az optimális tartományon. A pH folyamatos változása sokkot okoz a növénynek, amely így sokkal lassabban veszi fel a tápanyagokat, mint stabil pH mellett, még akkor is, ha az nem teljesen ideális. Jobb tehát a stabil pH, mint az ideális érték körüli ingadozás.

A pH méréséhez tekintse meg pH-mérő-kínálatunkat.