Mit érdemes tudnia az öntözővízről?

Sok termesztő nincs tisztában azzal, milyen alapvető szerepet játszik a növények öntözésére használt víz kémiai összetétele. Az alkalitás, a pH és az oldott sók mennyisége fontos tényezők, amelyek meghatározzák, hogy a víz alkalmas-e a növénytermesztésre. Ebben a cikkben néhány olyan tényt mutatunk be a vízről, amelyet minden termesztőnek érdemes ismernie ahhoz, hogy optimális eredményt érjen el a kertjében.

Akár hidroponikusan, akár termesztőközegben neveli növényeit, a víz az egyik alapvető erőforrás, amelyre a növényeknek szükségük van. Kevés termesztő tudja azonban, hogy a víz kémiai összetétele nagymértékben befolyásolja, mennyire alkalmas a növénytermesztésre. Ebben az összefüggésben a víz fő jellemzői az alkalitás, a pH és az EC.  

Alkalitás a víz savasodással szembeni ellenálló képességét jelzi, és a karbonátok (H2₂CO₃), valamint a hidrogén-karbonátok (HCO) koncentrációja befolyásolja. Az alkalitásra más vegyületek is hatással vannak, például a hidroxidok, szulfidok, foszfátok, szilikátok vagy borátok, ezek azonban rendszerint csak minimális mennyiségben fordulnak elő a vízben. Minél magasabb a víz alkalitása, annál kevésbé befolyásolják a pH-ját a savas anyagok, például a magas ammónium- vagy karbamidtartalmú, vízben oldódó tápanyagok. Ezzel szemben az alacsony vagy nulla alkalitású víz pH-ja tápanyagok hozzáadása után meredeken csökken, mivel nincs benne elegendő pufferanyag a savak semlegesítéséhez. A víz alkalitása laboratóriumi vizsgálattal állapítható meg, és általában CaCO₃ vagy Ca(HCO₃)₂ mennyiségeként adják meg.

A 150 ppm CaCO₃ feletti alkalitás magasnak számít, és az ilyen víz növeli a termesztőközeg pH-ját. Ha a víz alkalitása nem túl magas, és 150–250 ppm között van, olyan tápanyagok használatával kezelhető a helyzet, amelyek savas reakciót váltanak ki a termesztőközegben. Ezek a tápanyagok a teljes nitrogénmennyiség több mint 20%-át ammónium (NH₄+) vagy karbamid formájában tartalmazzák (minél nagyobb ez az arány, annál savasabb a reakció). Ezzel szemben azok a tápanyagok, amelyek nitrogént kizárólag nitrátok formájában tartalmaznak, semleges reakciót váltanak ki.

• A 60–150 ppm alkalitású víz ideálisnak számít. Olyan tápanyagokkal kombinálja, amelyek a teljes nitrogénmennyiség 20–30%-át NH₄+/karbamid formájában tartalmazzák.
• A 60 ppm alatti alkalitású víznek alacsony a pufferkapacitása. Olyan tápanyagokat használjon, amelyek nitrogéntartalmának nagy része nitrát formájában van jelen (több mint 90%), és csak kis mennyiségű ammóniumot vagy karbamidot tartalmaznak.
• Ha a víz alkalitása rendkívül magas (250 ppm feletti), először sav hozzáadásával körülbelül 100 ppm-re kell csökkenteni, majd a vizet alacsony ammónium- és karbamidtartalmú tápanyagokkal kell kombinálni.

A víz pH-ja a hidrogénionok (H+) és hidroxidionok (OH-) koncentrációját jelzi, és az oldat savasságának vagy lúgosságának mutatója. A pH-t 0-tól 14-ig terjedő skálán mérjük: a 7 alatti értékek savas, a 7 felettiek lúgos oldatot jeleznek, a 7-es pH pedig semleges. Az öntözésre szánt víz ideális pH-tartománya 5 és 7 között van, mivel ez közel áll a legtöbb növényfaj termesztéséhez optimális, 5,8–6,2 közötti pH-értékhez. A pH azért fontos, mert a savasság befolyásolja a tápanyagok növények számára való hozzáférhetőségét, szélsőséges értékek esetén pedig tápanyagellátási problémák jelentkeznek.

• Ha szerves termesztőközegekben (föld, kókusz, tőzeg) termeszt, rendszeresen ellenőrizze a termesztőközeg pH-ját, és tartsa 5,5 és 6,5 között.
• Hidroponikus termesztés esetén ellenőrizze a tápoldat pH-ját, és tartsa folyamatosan 5,6 és 6,4 között.

A víz pH-ja sav vagy lúg hozzáadásával szabályozható. A pH csökkentésére leggyakrabban salétromsavat, foszforsavat, kénsavat vagy citromsavat használnak; ezek közül csak a citromsav szerves sav, ezért biztonságosabb vele dolgozni. A pH növelésére oldható magnéziumot vagy kalciumot tartalmazó készítményeket használnak. A víz pH-jának beállításakor legyen türelmes: a savat vagy a lúgot fokozatosan adagolja, és minden alkalommal alaposan keverje össze, majd mérje meg az oldatot. A pH méréséhez lakmuszpapírt is használhat, de ha komolyan veszi a növénytermesztést, érdemes beruháznia egy digitális pH-mérőbe.

Az EC az elektromos vezetőképesség rövidítése, amely azt mutatja meg, mennyire jól vezeti az oldat az elektromos áramot. A növénytermesztésben az EC a vízben vagy a növények által használt tápoldatban oldott sók (ionok) koncentrációjának megítélésére szolgál. Ezek az oldott sók ásványi elemeket és tápanyagokat tartalmaznak, például nitrogént, foszfort, káliumot, kalciumot, magnéziumot és más elemeket. Az EC mérésére digitális EC-mérők vagy kombinált EC- és pH-mérők szolgálnak.

Minél alacsonyabb az öntözővíz EC-értéke, annál jobb, különösen akkor, ha ásványi sókat tartalmazó tápanyagokat használ. A tápanyagok hozzáadása ugyanis növeli a víz EC-értékét, a túl sok só pedig a gyökerek megperzselődését okozhatja; ez a levelek csúcsainak megégésében mutatkozik meg (túltrágyázás). Az esővíz, a desztillált víz és a fordított ozmózisos szűrővel megtisztított víz nem tartalmaz oldott sókat, EC-értéke 0 mS/cm. A csapvíz mindig tartalmaz oldott sókat, EC-értéke pedig az adott régiótól függ.

• Ha az öntözővíz EC-értéke 1 mS/cm-nél magasabb (a tápanyagok hozzáadása előtt), először fordított ozmózissal kell megszűrni, vagy desztillált vízzel olyan arányban kell összekeverni, hogy az EC-érték 0,5 mS/cm alá csökkenjen.
• A 0,5–1 mS/cm EC-értékű víz (a tápanyagok hozzáadása előtt) használható a növények öntözésére és hidroponikus rendszerekben, de idővel sók halmozódhatnak fel a termesztőközegben, amelyet ezért gyakrabban kell tiszta vízzel átöblíteni.

Szeretne többet megtudni a növénytermesztés korszerű módszereiről? Látogassa meg blogunkat.