Növekedési fázis

Vezet termesztési naplót? Ez a kérdés valószínűleg a legtöbb termesztőt meglepi. Az igazság az, hogy ez a kissé régimódi feljegyzési módszer teljes képet ad a termesztőnek azokról a folyamatokról, amelyek befolyásolják a termesztés eredményét. Ráadásul a naplóvezetés olcsó és egyszerű módja annak, hogy fejlődjön a beltéri termesztésben.

Kíváncsi, mire jó a termesztési napló? Az emlékezetünk gyakran megcsalhat minket, és betakarítás után sokszor nehéz felidézni, hol hibáztunk a termesztés során. Ha a teljes termesztési ciklus alatt feljegyzi, hogy mikor mit csinált, a végén könnyen kiderítheti, mi működött, és mi nem. Túltrágyázás, helytelen öntözés vagy késői átültetés? Ha ezekről van feljegyzése, legközelebb elkerülheti az ilyen hibákat. A módszerek rendszeres nyomon követésével ráadásul folyamatosan tökéletesítheti a termesztést. Idővel kiderül, melyik szubsztrát a legtermékenyebb, vagy hogy a tápanyagok és a világítás melyik kombinációja hozta a legjobb eredményt. Mindez segít hatékonyabban termeszteni. Végül, de nem utolsósorban, a termesztési napló akkor is hasznos, ha valamilyen problémával találkozik. Ha például azt veszi észre, hogy sárgulnak a levelek, könnyen visszakeresheti, mi változott az előző napokban. Lehet, hogy új tápanyagot használt, módosította az öntözést, vagy megváltozott a hőmérséklet. A napló segít feltárni az okot és gyorsan megtalálni a megoldást.

Mit jegyezzen fel a termesztési naplóba?

A termesztési napló legfontosabb feladata a termesztési környezet, a növények tápanyagellátása és a fontos mérföldkövek részletes rögzítése. Jegyezze fel a vetés, a csíráztatás, az átültetés, a virágzás kezdete és a betakarítás időpontját. Az idővonal segít nyomon követni az egyes termesztési szakaszok hosszát, és megtervezni a következő ciklusokat. Írja fel, milyen szubsztrátot használt, milyen tápanyagokat és kiegészítőket adott a növényeknek, valamint a világítási rendet. Minden öntözéskor jegyezze fel az időpontot és az öntözés mennyiségét. Ha méri a tápoldat pH- vagy EC-értékét, mindenképpen írja fel ezeket az értékeket minden alkalommal. A termesztési tér hőmérsékletét és páratartalmát is jegyezze fel naponta. Rögzítse azt is, hogyan változnak a növények: a levelek színét, a növekedés ütemét vagy a virágzás kezdetét.

• Alapvető mérföldkövek (vetés, átültetés, átváltás virágzásra, betakarítás)
• Felhasznált anyagok, tápanyagok és eszközök
• Mért értékek (EC, pH, páratartalom, hőmérséklet, VPD, PPFD)
• Megfigyelések (a növények fejlődése, növekedési sebesség, szín, szokatlan deformációk)
• Beavatkozások és szokatlan események (LST, permetezés, kártevők, penész, környezeti ingadozások)

Tippek és eszközök a termesztési napló vezetéséhez

A termesztési napló nagy előnye, hogy bárki vezetheti, és nincs szüksége hozzá drága felszerelésre. Nem kell fogalmazásokat írnia. Elég naponta néhány szám vagy mondat. A rendszeresség és a gondosság azonban fontos. Ideális esetben minden nap szánjon rá egy kis időt, és foglalkozzon néhány percet a növényekkel. Bőséges terméssel hálálják meg.

• Toll és jegyzetfüzet: Lehet, hogy már jó ideje nem használt tollat és jegyzetfüzetet, és természetesen digitálisan is vezethet naplót. A régimódi papír és ceruza azonban ebben az esetben még mindig a leggyorsabb (és legbiztonságosabb) módja a feljegyzések készítésének.
• Digitális páratartalom-mérő és hőmérő: A termesztési tér hőmérséklet- és páratartalom-mérése minden termesztő rutinjának része kell legyen. Érdemes egy digitális termo-higrométert választania.
• EC- és pH-mérő: Számos termesztési módszer esetében rendszeresen mérni kell a tápoldat, illetve adott esetben a szubsztrátból kifolyó folyadék EC- és pH-értékét. Beltéri termesztéshez a legmegfelelőbbek a digitális EC- és pH-mérők, amelyek pontos és megbízható mérést biztosítanak.

Ez is érdekelheti: Hogyan mérje helyesen az EC-értéket?

További tippeket és útmutatókat beltéri és kültéri termesztőknek a Higarden blogján talál.

Szeretne idén erős és egészséges növényeket nevelni a kertjében, és bőséges termést betakarítani? Már a növekedési szakaszban el kell kezdenie a felkészülést – ez az az időszak, amikor a növények gyökereket, leveleket és szárakat fejlesztenek, amelyek később a termés alapját adják. Útmutatónkban tanácsokat adunk ahhoz, hogyan támogathatja a vegetatív növekedést szabadtéri termesztés esetén.

Életük során a növények két jellegzetes időszakon mennek keresztül: a vegetatív (növekedési) fázison, amikor növekednek, és leveleket, gyökereket, valamint szárakat fejlesztenek, illetve a generatív (virágzási) fázison, amikor virágoznak és magokat hoznak. A vegetatív és a generatív fázis hossza növényfajonként eltérő: egyes fajoknak hosszú vegetatív fázisuk és rövid virágzásuk van (például a fáknak), mások gyorsan generatív fázisba lépnek (például az egynyári növények), bizonyos növényeknél (például az évelőknél) pedig ezek a fázisok több éven át ciklikusan ismétlődnek.

Ez is érdekelheti: Fotoperiódus: rövid- és hosszúnappalos növényfajok

Miért fontosak az egészséges szárak és gyökerek?

A növekedési fázisban nagyon fontos, hogy a növények elegendő gyökeret, levelet és szárat fejlesszenek, mert a virágzás során energiájuk nagy részét a virágok, termések és magok létrehozására fordítják. Egyszerűen fogalmazva: erős szárak, valamint egészséges levelek és gyökerek nélkül nem számíthat bőséges termésre. A szárak tartják a leveleket, virágokat és terméseket, emellett olyan szállítórendszert tartalmaznak, amely a vizet és a tápanyagokat a növény egészében továbbítja. A gyökérzet szintén több funkciót lát el egyszerre. A gyökerek tápanyagokat és vizet vesznek fel a szubsztrátból, és száraz időszakokban tartalékként is szolgálnak a növények számára. Ráadásul a kellően mélyre hatoló és elágazó gyökerek segítenek abban, hogy a növények az erős szélnek is ellenálljanak, ami szabadtéri termesztésnél fontos.

Elegendő nitrogén

Ahogyan az embereknél, úgy a növényeknél is a megfelelő étrend jelenti az egészség felét. Életük során a növényeknek összesen 17 különböző tápanyagelemre van szükségük. Néhányat a levegőből és a vízből vesznek fel (szén, oxigén, hidrogén), a többségükhöz azonban a gyökereiken keresztül, a talajból jutnak hozzá. Ha ezek közül a fontos tápanyagelemek közül valamelyik hiányzik, az jelentősen kihat a növények egészségére. A termékeny talaj és a megfelelő tápanyagok jelentik tehát az első lépést ahhoz, hogy növényei a vegetatív fázisban jó formában legyenek, és gyorsan erős szárakat, valamint sok gyökeret fejlesszenek.

A talaj három legfontosabb tápanyaga a nitrogén (N), a foszfor (P) és a kálium (K), amelyeket a növények a legnagyobb mennyiségben használnak fel. A növekedési fázisban elsősorban a nitrogén játszik szerepet, amely alapvető fontosságú a fehérjék képződéséhez; ezek a növényi sejtek és szövetek „téglái”. Fehérjék nélkül a növények nem tudnának új leveleket, szárakat vagy gyökereket fejleszteni. A nitrogén a klorofillnak is alkotóeleme: ez a zöld festékanyag teszi lehetővé a fotoszintézist, vagyis a fény energiává alakítását. Végül, de nem utolsósorban a nitrogén az RNS, a DNS és az enzimek alkotórésze is. A nitrogén többféle úton kerül a talajba:

Biológiai nitrogénmegkötés: Egyes baktériumok (például a Rhizobium vagy az Azotobacter nemzetségbe tartozók) a légköri nitrogént (N₂) ammóniává (NH₃) alakítják. Ezek a baktériumok a talajban, valamint a hüvelyes növények (borsó, bab, lóhere) gyökerein is élnek. Az ilyen növények ágyásba ültetése (zöldtrágyázás) kiváló természetes módja a talaj nitrogéntartalma növelésének.

Szerves anyag: A nitrogén a lebomló szerves anyag részeként is a talajba kerül; ezt a talaj mikroorganizmusai nitrátokká (NO₃⁻) alakítják. A szerves anyag talajba juttatásának leghatékonyabb módja a komposzt, a humusz és a talajtakarás.

Növekedési tápanyagok: Rengetegféle tápanyag létezik, a teljesen szerves változatoktól a tisztán ásványi összetételűekig; lehetnek fokozatos vagy gyors hatásúak, szilárdak vagy folyékonyak. A megfelelő típus kiválasztása elsősorban az Ön termesztési módjától függ. Míg a növekedési tápanyag esetében a gyors hatású folyékony változatok megfelelőek a virágcserepekben történő termesztéshez, a talajba inkább a lassú felszabadulású szerves változatok valók. Bármelyik típust választja, a növekedéshez használt tápanyagnak mindig sok nitrogént (N) kell tartalmaznia.

Ez is érdekelheti: Növekedési tápanyagok: mire valók, és hogyan használja őket?

Kiegészítő tápanyagelemek

A kalcium (Ca) és a szilícium (Si) két olyan tápanyagelem, amelyre a legtöbb szabadtéri termesztő nem fordít nagy figyelmet, mivel a talajban általában elegendő mennyiségben vannak jelen. A szilícium vagy a kalcium hiánya azonban a növekedési fázisban jelentősen befolyásolhatja a növényeket, mivel mindkét elem közvetlenül hat a sejtfalak szilárdságára. Ha a növény elegendő szilíciumhoz és kalciumhoz jut, levelei és szárai erősebbek lesznek, és jobban ellenállnak a szélnek, a szárazságnak és a kórokozóknak.

Kalcium: Ez az elem alapvető fontosságú az új sejtek fejlődéséhez, emellett szabályozza a víz és a tápanyagok sejtek közötti szállítását. A kalciumhiány következtében a fiatal levelek deformálódnak vagy elhalnak, a növekedés pedig lelassul. Szabadtéri termesztésnél jó kalciumforrás a dolomitmész, amely a talaj savasságának csökkentésében is segít. A növekedési fázisban lévő növények számára gyors kalciumforrást jelentenek a kalciumot és nitrogént tartalmazó folyékony tápanyagok (CalMag). A bomló szerves anyag, például a komposzt vagy a talajtakaró is tartalmaz kalciumot.

Szilícium: Szabadtéri, szabadföldi termesztés esetén a szilícium széles körben hozzáférhető a növények számára, de ha például kókuszrostban vagy inert szubsztrátokban termeszt, előfordulhat, hogy növényeinek hiányzik. A szilícium erősíti a sejtfalakat, így a növények jobban ellenállnak a magas hőmérsékletnek, a száraz levegőnek és a szárazságnak. Ha gyorsan szeretne szilíciumot juttatni a növényekhez, és megvédeni őket a meleg időjárástól, próbálja ki a lombon keresztüli kijuttatást, például a Terra Aquatica Silicate használatával.

Öntözés és talajnedvesség

A vegetatív fázis a gyors és intenzív növekedés időszaka, ezért a növényeknek rendszeres vízellátásra van szükségük. A szárazság különösen a fejlődő gyökérzetű fiatal növények növekedését lassíthatja le jelentősen. A szubsztrát túlöntözése viszont a gyökerek rothadásához és penészgombák elszaporodásához vezethet. Ezért a szabadtéri növények öntözésekor érdemes betartani az alábbi szabályokat:

• Inkább gyakrabban és kisebb mennyiséggel öntözzön, mint egyszerre sok vízzel.
• Rendszeresen ellenőrizze a talaj nedvességét – tapintásra legyen nyirkos, de ne tocsogjon a vízben.
• Reggel vagy este öntözzön.
• Az intenzív esőzések időszakában ügyeljen a talaj megfelelő vízelvezetésére.

További hasznos tippekért és útmutatókért szabadtéri és beltéri termesztőknek látogasson el a Higarden blogjára!

Miután beszerezte az alapvető kellékeket, meg kell várnia a megfelelő pillanatot. Ne feledje, hogy a növény különböző fejlődési szakaszokon megy keresztül, és mindegyikben más gondozási és tápanyagellátási igényei vannak.

• Csíráztatási fázis: Elveti a magokat, majd csíráztató dobozokban vagy mini üvegházakban csíráztatja őket. Ennek a fázisnak február végétől május közepéig kell lezajlania. Miután a növények kicsíráztak, kisebb virágcserepekbe ülteti át őket. A csíráztatás kihagyható, ha úgy dönt, hogy a növényállományt már kicsírázott növények vagy dugványok kiültetésével hozza létre.
• Növekedési fázis: Ebben a fázisban a növény kifejleszti az éves ciklusa során létrehozott zöld, föld feletti növényi tömeg nagy részét. Kültéren a növekedési fázis általában hosszabb ideig tart. Április elején már kihelyezheti a növényeket a szabadba, mert a nappali fény időtartama ekkorra már elegendő a növények fejlődéséhez. Április elején még fennáll annak a veszélye, hogy az éjszakai hőmérséklet fagypont alá süllyed, ami egyes növényfajok számára komoly problémát jelenthet. Ez a kockázat rendszerint április közepére megszűnik, amikor már biztonságosabb a növényeket a szabadba kihelyezni. Azt, hogy mikor jön el a növények kiültetésének ideje, elsősorban a termesztett faj virágzási ideje határozza meg. A rövid virágzási idejű növények valamivel tovább maradhatnak bent, míg a hosszabb virágzási idejű növényeket ekkorra már ki kell ültetni a szabadba.
• Virágzási fázis: A növény fajtájától és a kiválasztott fajta virágzási idejétől függően a növény július és augusztus között kezd virágozni. Ebben a fázisban a növény virágokat, majd terméseket hoz, amelyeket augusztus végétől október elejéig takaríthat be – ez szintén a termesztett növény és fajta virágzási idejétől függ.

A növényekkel úgy van, mint az emberekkel. Egészségük az életkörülményektől és a megfelelő  táplálástól függ, és ugyanúgy árt nekik az intenzív stressz, vagyis a „hozamok ellensége”. Milyen stresszről van szó? Ebben  a cikkben éppen azokra a konkrét stressztényezőkre összpontosítunk, amelyeknek a növényeit  semmiképpen sem szabadna kitenni ahhoz, hogy szép termést takaríthasson be. Olvassa el, hogyan előzheti meg a negatív hatásokat. 

Az emberekhez hasonlóan minden növénynek megvannak a maga genetikai adottságai és veleszületett védekezőképessége.  A modern növénytermesztés az orvostudományhoz hasonlóan hatékony eszközökkel rendelkezik a növények természetes  védekezőmechanizmusainak erősítésére, valamint gyakorlati készülékekkel az optimális körülmények fenntartására a növények növekedéséhez és vitalitásához. 

Ha a növényt ismételten vagy hosszú időn keresztül túlzott stressz éri, stresszreakció lép fel.  A növény receptorai, például a fényintenzitásra reagáló fotoszenzorok először egyfajta belső riasztást indítanak el, amely aktiválja az összes rendelkezésre álló védekezőmechanizmust, ezek segítségével pedig  a növény tovább életben marad. Ezt az ellenállási időszakot ritkán vészeli át nagyobb károsodás nélkül: többnyire megsérül,  vagy akár teljesen elpusztul a kimerültségtől, ahogy a képen látható virág is. 

Velünk, emberekkel ellentétben a növények helyhez kötöttek. Nem tudnak tehát elszaladni a stressztényezők elől a legközelebbi sarok mögé vagy egy wellnessközpontba. Ezért minden termesztő feladata, hogy úgy egyensúlyozza ki a körülményeket, hogy a gondozott növények nyugodtak és életerősek legyenek. Az alábbiakban a leggyakoribb abiotikus stressztényezőket vesszük sorra. Termesztői szemszögből ezek közé sorolhatjuk az elárasztást, a tápanyaghiányt, a túl erős megvilágítást, az alacsony  hőmérsékletet és hasonlókat. Ahogy mondani szokás, semmiből sem jó a túl sok. Ez a növényvilágra is igaz. A stresszt tehát hiány és többlet egyaránt okozhatja. Gyakran több tényező egyszerre jelentkezik. A hervadás például, amelyet főként a vízhiány okoz, egyúttal a túlzott megvilágításra adott  reakció is lehet. A növények stressztűrő képessége elsősorban annak intenzitásától és időtartamától  függ. A hőstressz rövid idő alatt tönkreteheti a termést, a vízhiány pedig néhány nap alatt... 

Fizikai stressztényezők 

• szélsőségesen magas vagy alacsony hőmérséklet 
• szárazság (vízhiány), valamint a túlzott öntözés vagy az elárasztás 
• mechanikus sérülés 

A növények leggyakoribb abiotikus stressztényezői közé tartozik a nem megfelelő klíma. Ha a szabadban (outdoor) termeszt, minden évben fokozottan kell gondoskodnia a növényekről, különösen a forró nyári időszakban. Az egyes növényfajok

hőmérsékleti optimuma eltérő, amelyhez elsősorban beltéri termesztés esetén tudunk tökéletesen igazodni. A mikroklíma a growboxban vagy a termesztőhelyiségekben könnyen szabályozható ventilátorok és légkeverő ventilátorok, illetve fűtés segítségével. A külső hőmérséklet változása azonban gyakran megköveteli a belső berendezések beállításainak módosítását is. A nyári hőségben növényeinek előnyére válhat a CMH vagy LED világítás használata, mivel ezek kevesebb hőt bocsátanak ki a termesztési környezetbe. 

A hideg, illetve a szabadföldi termesztés során (vagy egy nagyobb kültéri üvegházban) a fagy is éppolyan pusztító lehet a növények számára, mint a hőség. Alacsony hőmérséklet hatására megváltozik a növények sejtszerkezete, lelassul a növekedés, a levelek pedig elveszítik színüket. Fagyban és fagyos időben a növényi szövetek károsodnak. A hidegre például a paradicsom és a bab különösen érzékeny. 

A szélsőséges hőmérséklettől mindig óvja a gyökereket és a növény föld feletti részeit egyaránt. 

Hidroponika esetén óvja a tápoldatot tartalmazó tartályokat a közvetlen fénytől, és tartsa a hőmérsékletet 18–26  °C között. Ebben a tartályok hűtése segíthet. 

A megfelelő hőmérséklet és páratartalom fenntartása párásítók és digitális mérőeszközök használatával viszonylag egyszerű, de sok kezdő hibázik a kombinált hő- és páratartalom-mérő szondájának elhelyezésénél, pedig ennek egyetlen termesztő alapfelszereléséből sem szabadna hiányoznia. Javasoljuk, hogy a szondát a növény magasságának felső harmadában, vagyis közvetlenül a csúcs alatt helyezze el. A keringető ventilátorok ideális segítséget nyújtanak a növények körüli folyamatos légáramlás biztosításához. A palánták számára szükséges magasabb páratartalom kis üvegházakban és szaporítókban tartható fenn kiválóan. 

A szárazság az alacsonyabb páratartalommal függ össze, és általában a rövidebb életciklusú növények viselik jobban. A száraz szubsztrát azonban egyértelműen kedvezőtlen, mert nem segíti az új gyökerek fejlődését. A természet mikroszkopikus gázcserenyílásokkal látta el a növények leveleit, amelyek a páratartalomtól függően nyílnak és záródnak. Ha a növény szárazságot érzékel, bezárja a gázcserenyílásokat, hogy megakadályozza a vízveszteséget. A termesztők számára az jelenti a problémát, hogy a zárt gázcserenyílások nem kedveznek a hatékony fotoszintézisnek. Ezért ügyeljen arra, hogy a teljes termesztési ciklus alatt elkerülje a kiszáradást. A legjobb megelőzés a rendszeres öntözés.  

Az említett abiotikus tényezők megelőzésében az innovatív, lyukacsos virágcserepek a  Hercules márkától, valamint más textil virágcserepek is kiváló segítséget nyújtanak: hozzájárulnak a megfelelő öntözéshez, és optimális levegőztetést biztosítanak a gyökérzet számára. 

Ajánlott hőmérséklet- és páratartalom-tartományok beltéri termesztéshez: 

A növekedési fázisban ideális hőmérséklet fényben 21–28 °C, éjszaka pedig 18–23 °C, a páratartalom pedig 50–70 százalék között van.  A virágzási fázisban és a termésképződés idején alacsonyabb, 35–50%-os páratartalom javasolt, nappal 21–26  °C-os, éjszaka pedig 18–23 °C közötti hőmérséklettel. A palánták számára a 80%-ig terjedő magasabb páratartalom kedvező.

Kémiai stressztényezők 

• A növények és a szubsztrát tápanyaghiánya 

A megfelelő, pontosabban gazdag növénytáplálás az egészséges és zamatos termés alapja. A mai termesztők lehetőségei annyira sokrétűek, hogy a növények megfelelő gondozása mellett ez a stressztényező gyakorlatilag teljesen kiküszöbölhető a növekedési és virágzási fázisban használható tápoldatok és kiegészítők széles választékával. Elég beszerezni a megfelelő tápanyagokat, hogy a növényeknek és gyökereiknek semmiben ne legyen hiányuk. Oxigénhiány is előfordulhat, ezért ne feledkezzen meg a szubsztrát megfelelő levegőztetéséről, amelyről például a perlit is gondoskodik.  

Föld használatakor a növényre ható kémiai folyamatokkal összefüggő további nehézséget jelent a túlzott sótartalom. A föld természetes vagy mesterséges elszikesedése csökkenti a vízfelvételt. 

Fontos továbbá biztosítani, hogy a növény ne legyen kitéve mérgező ionok és nehézfémek, például higany, alumínium vagy kadmium magas koncentrációjának. A szennyezett víz is tartalmazhat toxinokat, ezért számít, hogy milyen vízben termeszt, és milyen vízzel öntöz. (A téma annyira fontos, hogy hamarosan külön cikket szentelünk neki.) A toxinok jelenléte megzavarja a vízből vagy a földből történő tápanyagfelvételt, és felborítja az ásványianyag-egyensúlyt. A nehézfémek nemcsak közvetlenül veszélyeztetik a növény életét, hanem a teljes termést is értéktelenné tehetik! 

• Szennyezett levegő 

Ahogyan a toxinok a talajból is hathatnak, úgy a növények és a mezőgazdasági termények sok káros anyagot szívnak magukba a levegőből is (főként kültéri termesztés esetén), ami természetesen árt nekik. Elsősorban oxigéngyökökről van szó, például ózonról, amelynek a zöld növényi részek környezetében mért magas koncentrációja jelentősen felgyorsítja az öregedési folyamatokat. Az ózon mellett a termesztők kén-dioxiddal, ammóniával és nitrogén-oxidokkal is találkoznak. 

• Túl sok fény 

A túlzott fénymennyiség szintén hozzájárul az oxigéngyökök képződéséhez. Ennek következménye a klorofill lebomlása.  Egyszerűen fogalmazva: a termesztősátorban vagy az üvegházban ügyeljen arra, hogy ne vigye túlzásba a megvilágítást. A szabadban pedig kertészeti ösztöneire és az elültetett növényekről szóló információkra támaszkodva biztosítsa számukra a megfelelő mértékű fényterhelést.

Bízunk benne, hogy az olvasásra szánt idő segít elkerülni a gyakorlatban gyakori hibákat, amelyekkel a növények és a pénztárcája is pórul járhatnak, és azt kívánjuk, hogy a gondozásában lévő növények a lehető legjobban fejlődjenek! Ha bármilyen kérdése van, minden nap rendelkezésére állunk: hívjon minket, vagy írjon a következő címre: info@higarden.eu, hogy öröm legyen Önnek a velünk való termesztés.

- Perlit
- LED-világítás
- CMH-világítás
- Hőmérséklet- és páratartalom-mérők
- EC- / pH-mérők

Ismerje meg a növények visszacsípésének technikáit, és végezze úgy, mint egy tapasztalt kertész. Az elméletet az alábbi sorokból sajátíthatja el. Utána már lelkesen indulhat is a kertbe, hogy a gyakorlatban alkalmazza a tanultakat.

A növényeket és virágokat két fő okból csípjük vissza. A megfelelő visszacsípéssel egyrészt szebb termést érhet el, hiszen a kívánt formát adja a növényeknek, másrészt az egészséges fejlődésüket is elősegíti. 

Sok termesztő – nemcsak a kezdők – vonakodik a visszacsípéstől. Már maga a szó is bonyolultnak tűnhet, és azt az érzést keltheti, hogy a jó terméshez valójában nincs is rá akkora szükség. Pedig ez egy nagyon egyszerű módszer, amely sokkal jobb terméshozamot eredményezhet. 

A növények növekedését a magasságuk, az irányuk és a végső formájuk tekintetében is befolyásolhatja. Ez az Ön kezében van. A jó minőségű ollók, valamint az olyan egyéb kellékek, mint például a kesztyűk, pedig még élvezetesebbé teszik a növények növekedésének vezérlését. 

A növény visszacsípése azt jelenti, hogy levágjuk vagy lecsípjük az ágak hajtásait. Ezzel szépen elősegíti, sőt a lehető legnagyobb mértékben fokozza az elágazást, ami a növényeknél kifejezetten kívánatos. 

Minden visszacsípett hajtással növeli az ágak számát, ugyanakkor a növény magasságát is csökkenti. Kíváncsi, hogyan növekszik végül az ágak száma? Ha a vágást vagy metszést a megfelelő helyen végzi el, egy hajtás helyett két új hajtás fejlődik. Ha ezt a két hajtást óvatosan visszacsípi, a folyamat megismétlődik, és máris négy águnk van egy helyett! Döntse el Ön, nem kissé varázslatos ez? Kertészként valóban Ön irányít. Rájön majd, hogy a termesztés teret ad az alkotásnak, és nem csak a vetésből, öntözésből és betakarításból áll. Ha még nincs tapasztalata a visszacsípésben, de a gondolat felkeltette, sőt akár fel is lelkesítette az érdeklődését, nézzük meg, hogyan végezze helyesen.

Elsősorban a visszacsípett növény típusa számít. A kisebb növényeknél nincs különösebb teendő: használjon kisebb, éles kerti ollót és egy csipetnyi kézügyességet. A nagy növényekhez steril szikére lesz szüksége. Némi túlzással a visszacsípés tulajdonképpen sebészi munka: a lehető legpontosabban kell dolgoznia. A vágás helye és módja kulcsfontosságú: az ágak hajtásait mindig közvetlenül két, egymással szemben álló ág találkozási pontja fölött csípje le. Csak a hajtás csúcsából csípjen le egy részt. A meglévő növény növekedésének vezérlése mellett a hajtáscsúcsból egy teljesen új növényt is nevelhet. Ehhez elég a levágott hajtáscsúcsot vízbe tenni, ahol egy megfelelő gyökérserkentő segítségével könnyen és jól meggyökeresedik. A gyökérképződés elősegítéséről bővebben a külön cikkünkben olvashat. Ha előre tudja, hogy új növény nevelése céljából vágja le a hajtáscsúcsot, ferdén vágja el. 

Kezdőként nem kell rögtön a teljes termésen kísérleteznie. Próbálja ki a visszacsípést egyetlen növény csúcsain, és figyelje meg, hogyan fejlődik az Ön finom „sebészi” beavatkozása után a többi szépséghez képest.

Végül fontos a megfelelő időzítésről is szót ejteni. Mikor csípje vissza a növényeket? Ez attól függ, hányszor tervezi elvégezni ezt a műveletet a termesztési ciklus során. Ha csak egyszer, várjon a virágzás előtti időszakig. Ha többször is, valamivel korábban, a vegetatív fázisban kezdje el a visszacsípést. 

Eddig bonyolultnak találta a növények visszacsípését, és gyűjtötte hozzá a bátorságot? Ne habozzon, örömet fog okozni! Ha a cikk elolvasása után maradtak megválaszolatlan kérdései, szívesen segítünk Önnek a megszokott címen: info@higarden.eu. Várjuk kérdéseit!

- Ollók és kerti szerszámok
- Kesztyűk

Hogyan befolyásolhatja egyszerűen a növények formáját, hogy a lehető legtöbbet hozza ki belőlük? A megfelelő alakítással kisebb területen is gazdag termést takaríthat be. Összegyűjtöttük Önnek a legnépszerűbb technikákat, amelyeket hobbikertészek és profi termesztők egyaránt alkalmaznak.

A tapasztalt termesztők tudják, hogy a hozam nem csupán a genetikán vagy a tápanyagellátáson múlik. A növény felépítése is döntő szerepet játszik. Az olyan technikákkal, mint a supercropping, a schwazzing vagy a ScrOG, célzottan alakítható a növekedés, javítható a világítás hatékonysága, és jelentősen jobb eredmények érhetők el. Nézzük meg, hogyan működnek ezek a módszerek, és mikor érdemes alkalmazni őket.

Topping: a hajtáscsúcsok visszavágása

Alapvető technika, amelyet minden termesztőnek ismernie kell. A növények hajtáscsúcsainak egyszerű visszavágásából áll, így az adott helyen elágazás indul meg. A legtöbb termesztő akkor vágja vissza először a növényeket, amikor már három pár valódi levelük van, kivéve néhány speciális termesztési módszert (például a SoG-t). A visszavágás után a fő szárból két új hajtáscsúcs fejlődik, az eggyel lejjebb található négy oldalág pedig gyorsabban növekszik. Így a növénynek várhatóan hat, nagyjából egyforma magasságú új hajtáscsúcsa lesz.

Többször is visszavághatja a növényeket, de csak a vegetatív (növekedési) fázisban. A virágzásra történő átállás után a hajtáscsúcsok eltávolításával csupán a későbbi virágzatból veszítene. Minél többször vágja vissza a növényeket, annál bokrosabbak lesznek.

Fimming: a hajtáscsúcsok lecsípése

A hajtáscsúcsok lecsípésének technikájáról az a történet járja, hogy véletlenül alakult ki; innen ered az angol neve is: F*** I Missed. A fimming során úgy vágják vissza a csúcshajtásokat, hogy azoknak körülbelül 20%-a a növényen maradjon. Ha a lecsípés sikeres, a növény kettő helyett négy vagy akár több, egymáshoz közel növő új hajtáscsúcsot hoz. Az eredmény alacsony növény, amelyen a virágzatok egymáshoz közel fejlődnek, és nagy hozamot ad.

Defoliáció: a levelek eltávolítása

A fotoszintézis a levelekben zajlik, ezért azok nélkülözhetetlenek a növények számára. A legtöbb termesztő ennek ellenére rendszeresen ritkítja a növények leveleit. Ezt általában azért teszik, hogy a fény és a levegő könnyebben átjárja az állományt, így segítve a penész megelőzését és a hozam növelését. A defoliációval azonban nem szabad túlzásba esni, és tudni kell, mikor, illetve mely leveleket érdemes eltávolítani.

A vegetatív fázisban: A termesztők körében elterjedt tévhit, hogy a nagy levelek eltávolításával a növényeket arra késztetik, hogy energiájukat az új hajtáscsúcsok fejlesztésére fordítsák. Valójában ez lelassítja a növekedést. Ezért a növekedési fázisban csak azokat a leveleket távolítsa el, amelyek árnyékolják az alsó ágakat, a növény belseje felé nőnek, a szubsztráthoz érnek, vagy árnyékban vannak. A sárguló vagy elszáradt leveleket is távolítsa el.

Virágzás alatt: Bár a növényeknek virágzás alatt is szükségük van levelekre, az óvatos defoliáció segít kedvezőbb mikroklímát kialakítani és megelőzni a penészesedést. Beltéri termesztés esetén különösen ajánlott eltávolítani az alsó szinteken lévő leveleket, amelyekhez már nem jut el a fény. A fejlődő virágzatokat árnyékoló nagyobb leveleket is távolítsa el. A betakarítás közeledtével rendszeresen szedje le a sárguló és száradó leveleket is.

Schwazzing: szélsőséges defoliáció

A megfelelő mennyiségű fényt kapó levelek fotoszintetizálnak és szenet termelnek, amely a növény többi része számára cukrok forrásául szolgál. Az árnyékban lévő levelek ezzel szemben elraktározzák a szenet, és csak minimális mértékben fotoszintetizálnak. Ezért az árnyékos levelek eltávolításával a növények jobban hasznosíthatják a rendelkezésre álló szenet, ami nagyobb hozamhoz vezet.

A schwazzing módszert J. Haupt tette népszerűvé a „Three A Light” című könyvében. A technika lényege, hogy a virágzás első három hetében többször is szélsőséges mértékben eltávolítják a leveleket. Az eredmény alacsonyabb növény, hosszú virágzatokkal, még az alsó ágakon is.

Így végezze: A virágzás első napján távolítsa el az összes nagy, legyező alakú levelet. Ezzel nemcsak azt éri el, hogy a növény koronája jobban átjárható legyen, hanem arra is ösztönzi a növényeket, hogy a szárak megnyújtása helyett új levelek fejlesztésére összpontosítsanak; így tömörebbek maradnak, és kevésbé nyúlnak meg. Ne feledje, hogy a nagy levelek eltávolításával a növények jelentős tápanyagtartaléktól estek el. A következő tíz napban körülbelül 20%-kal növelje a tápanyag mennyiségét, és használjon foszforban és káliumban gazdagabb tápoldatot (virágzási receptúrát).

A második levélritkítást a virágzás 20. napján végezze el, és ismét csak a nagy leveleket távolítsa el. Ügyeljen arra, hogy ne sértse meg a fejlődő virágokat. A virágzás harmadik hetére a növény már túl van a szárak megnyúlásának szakaszán, és az első visszavágásnak köszönhetően a bimbóknak közel kell növekedniük egymáshoz. A második visszavágás után a virágok egymáshoz közel fejlődnek, így hosszú virágzatok alakulnak ki. A schwazzing egyik előnye többek között az, hogy a hagyományos módszerrel ellentétben nem szükséges az alsó ágakat visszavágni, mert a levelek hiányában azok is elegendő fényt kapnak, és szép virágzatot takaríthat be róluk.

ScrOG: növények hálóba vezetése

A Screen of Green (ScrOG) olyan technika, amelynek során háló vagy rács segítségével vízszintes síkba rendezik a növényeket. Ennek számos előnye van, különösen mesterséges világítás alatti beltéri termesztés esetén. Ha ugyanis nem irányítja a növények növekedését, azok mindig inkább felfelé, mint oldalirányban növekednek. Így a fő ág túl közel kerül a termesztőlámpához, miközben az alsóbb szinteken lévő hajtáscsúcsok kevés fényt kapnak. A hálóba vezetés célja egyenletes hajtáscsúcsfelület kialakítása, hogy mindegyik a lehető legtöbb fényenergiához jusson.

Így végezze: Helyezze a támasztóhálót a növény alapja fölé, 20–30 cm magasságba. Akkor kezdje el a hajtáscsúcsok hálóba vezetését, amikor azok 5 cm-rel a háló szemei fölé nőttek. Fokozatosan vezesse a fő ágakat minden irányba, majd amikor a háló szinte teljesen megtelt, váltson virágzási fázisra, és további két-három hétig folytassa a hajtások hálóba vezetését, amíg el nem kezdődik a teljes virágzás, és a növények növekedése meg nem áll.

LST: a szárak hajlítása

Az LST (Low Stress Training) a növények alakításának kíméletes módszere, amely során az ágakat fokozatosan meghajlítják és rögzítik. A szárak hajlítása sokféleképpen alkalmazható: a növény koronájának széthúzásától és az alsó ágak fényhez juttatásától kezdve egészen a fotogén, bonsai jellegű növények neveléséig. A hajlítással a virágzás korai szakaszában túl magasra nőtt növények is kezelhetők.

Így végezze: A puha kötöződróttal, zsineggel vagy műanyag kampókkal kezdje el kifelé, a növény közepétől elhajlítani a fő szárat, később pedig az oldalágakat is. Így több levélfelületet tesz elérhetővé a fény számára, és elősegíti az új hajtások növekedését. Az LST-t kizárólag a vegetatív fázisban és a virágzás első heteiben alkalmazza, amíg a szárak még hajlékonyak.

Supercropping: a szárak megtörése

A supercropping olyan technika, amely során célzottan meggyengítik a szár belső szerkezetét, hogy az meghajoljon, de ne törjön el. A növény a stresszre úgy reagál, hogy megerősíti a sérült részt, és intenzívebben növekszik a többi részén. A szártörés a haladó technikák közé tartozik, és biztos kezet igényel.

Így végezze: A növekedési fázisban válasszon ki egy hajlékony szárat, majd ujjai között finoman nyomkodja és masszírozza, amíg kissé meg nem puhul. Ezután hajlítsa a hajtást a kívánt irányba. Ha az ág nem marad meg az új helyzetében, rögzítse vagy támassza meg. Néhány nap alatt a növény megvastagodott csomókat fejleszt a sérült száron.

A növények alakításával jobb eredményeket érhet el anélkül, hogy a tápanyagellátáson vagy a világításon változtatnia kellene. Kezdje egyszerű technikákkal, például a toppinggal vagy az LST-vel, majd fokozatosan fedezze fel, melyik módszer felel meg leginkább növényeinek.

Érdeklik a termesztés újdonságai, valamint a kezdő és haladó termesztőknek szóló tippek? Mindezt és még sok mást is megtalál a termesztéssel foglalkozó Higarden blogon.

A levelek ritkítása, eltávolítása, szakmai nevén pedig a defoliáció már hosszú évek óta szenvedélyes viták tárgya a termesztők körében. Világszerte találhatók közöttük megrögzött ellenzők és támogatók is. Így nem ismerünk általánosan érvényes választ arra, hogy jobb-e békén hagyni a növények leveleit, vagy érdemes alkalmazni ezt a technikát. Az azonban tény, hogy különféle növényfajoknál a professzionális termesztők is rendszeresen használják, és figyelemre méltó eredményeket érnek el vele, tehát valószínűleg van benne valami. Különösen igaz ez azért, mert manapság már egyre több tapasztalt, otthoni körülmények között termesztő indoor termesztő a defoliációt termesztési rutinja szokásos részének tekinti, amely jelentősen hozzájárul a magas és rendszeres terméshozamhoz.

A defoliáció természetes folyamata a természetben is megfigyelhető. Elég csak a levelek lehullására gondolni. Nézzük meg, miért van értelme a levelek célzott eltávolításának nemcsak a szabadban történő termesztésoutdoor során, hanem a növények mesterséges világítás alatti, beltéri termesztése esetén is, amelyhez általában LED lámpákat vagy kisülőlámpákat használnak.

A légáramlás javítása és a termesztőtér páratartalmának csökkentése

A beltéri termesztőhelyiségekben és a termesztősátrakban a növényzet szinte mindig nagyon sűrű, akár áthatolhatatlan is lehet, hiszen minden termesztő igyekszik a lehető legjobban kihasználni a mesterséges fényforrással megvilágított termesztőteret, hogy az adott területen a lehető legtöbb egészséges növényt nevelje. Nem feltétlenül csak a növények száma meghatározó. Egyes termesztők hagyják alaposan megnőni a növényeket a fotoperiódus megváltoztatása előtt, hogy a termesztőhelyiség teljes területét minél jobban kitöltsék.

A termesztők közül azonban korántsem mindenki veszi észre a gyakorlatban, hogy minél sűrűbb a termesztőtér növényzete, annál jobban akadályozza a friss levegő áramlását az egyes növények között, pedig ez rendkívül fontos az egészséges és erőteljes fejlődésükhöz.

TIPPÜNK: A friss levegő növények körüli áramlását pontosan ott segítenek növelni, ahol a legnagyobb szükség van rá, a keringető ventilátorok. Ha a saját termesztőboxában vagy helyiségében még nyár elején sincs ilyen ventilátor, mindenképpen olvassa el külön cikkünket: Hogyan válasszon keringető ventilátort?

A növények nagy mennyiségű levele miatt kialakuló, termesztőtérben jelentkező sűrű növényzet további problémája a megnövekedett páratartalom. Önmagában a páratartalom még nem feltétlenül jelent olyan nagy problémát, de a friss levegő fent említett hiányával együtt a növények által kilélegzett levegő felhalmozódik az alsó leveleik körül. Ez a levegő már nem telített megfelelően szén-dioxiddal (CO2). A CO2 növények számára betöltött szerepével külön cikkünk is foglalkozik: A növények termesztése és a szén-dioxid. Hogyan és miért használja?

TIPPÜNK: Adjon növényeinek extra adag szén-dioxidot a growboxban a természetes CO2-generátor segítségével!

Ha a termesztőtérben sűrű a növényzet, az egyes növények körüli elégtelen frisslevegő-áramlás a megnövekedett páratartalommal együtt ideális környezetet teremt a veszélyes penészgombák megjelenéséhez, amelyek kifejezetten kedvelik az ilyen pangó levegőt. Ahol a növények levelei egymáshoz érnek, ott a páratartalom koncentrációja is a legmagasabb, ezért az érintkezési pontokon a levelek gyakran nedvesek és összetapadnak. Éppen ezt a jelenséget szeretné elkerülni.

A növények fényhez való hozzáférésének javítása

Ahhoz, hogy a növények fejlődni tudjanak, elegendő fénysugárzásnak kell érnie zöld részeiket, amelyek alatt elsősorban a levelek felületét értjük. Ráadásul megfelelő intenzitással, hogy a levelek többsége megkapja a napi fotonadagját. A természetben ez úgy működik, hogy a nap nemcsak rendkívül nagy intenzitású fényforrás, hanem minden nap végighalad az égbolton, ezáltal pedig fokozatosan változik a nap sugarainak iránya és beesési szöge a növények leveleire. Beltéri termesztéskor azonban még a legerősebb fényforrás is állandóan egy rögzített pontban helyezkedik el. Így a korábban említett növényi növényzet sűrűsége is fontos változóvá válik. Gyakran előfordul, hogy az alsóbb szintekre már nem jut elegendő fény ahhoz, hogy a termesztőtér sötétebb részein található levelek optimális fotoszintézist végezzenek. Ezért – ha egy pillanatra eltekintünk magától a defoliációnak a hatásától –, a termesztőboxokban vagy más beltéri termesztőterekben TLED lámpákat használnak az árnyékos területek kiegészítő megvilágítására.

TIPPÜNK: 100 W-os full-spectrum kiegészítő Lumatek BAR 2.9 lámpatest

Valószínűleg nem lepődik meg azon, hogy a növény nem „mondja azt”, hogy az alsóbb szinteken található, elégtelenül megvilágított leveleket ezentúl nem látja el vízzel és tápanyagokkal, hiszen a termesztő számára többnyire a virágzat vagy a termések a legfontosabbak. Éppen ezért ezek a levelek jelentős terhet jelentenek a növény számára. Itt jutunk el a lényeghez.

A defoliációval, vagyis a levelek eltávolításával kapcsolatos tapasztalatok meglehetősen egyértelműek. Elég több fényt engedni a virágokhoz a nem kívánt levelek eltávolításával ahhoz, hogy fejlődésükben látható javulást tapasztaljunk. Másrészt a leveleket napelemekhez is hasonlíthatjuk, amelyek a növény által felhasznált energia raktárai; erre az energiára többek között éppen a virágok kialakításához és éréséhez van szükség. Ezért a defoliációt, hogy hasznos és ne káros legyen, valóban ésszerűen kell végezni... Magyarázzuk el tehát azt a négy alapvető szabályt, amelyet mindenképpen be kell tartania, mielőtt a gyakorlatban alkalmazni kezdi ezt a kertészeti módszert.

• A növények egészsége

Akár inkább az Ön termesztési tapasztalatainak és készségeinek, akár a választékunk prémium termékeinek köszönhetően – amelyekről itt a blogon több további cikkünkben is írunk –, növényeinek tökéletes állapotban kell lenniük. Ellenkező esetben egyáltalán ne kezdje el célzottan eltávolítani leveleiket. Ezt nem lehet megkerülni. Ha növényei kártevőkkel küzdenek, vagy egyértelmű, hogy fejlődésük még nem optimális, a defoliáció nem hoz semmilyen előnyt, és inkább károsítja a termést. Az egészséges növények beltéri termesztése természetesen összefügg az optimális termesztési körülményekkel. Ezért a lombeltávolítás megkezdése előtt először győződjön meg arról, hogy növényei elegendő fényt és ideális klímát kapnak-e (lásd fent), valamint hogy a rendszeres öntözés során képes-e biztosítani számukra a fontos tápanyagok megfelelő adagolását. Ha minden rendben van, elkezdhet kísérletezni.

• Genetika

A termesztők nemzetközi közösségében a defoliációról alkotott vélemények jelentősen eltérnek, valószínűleg azért is, mert nem minden fajta alkalmas a levelek eltávolítására. A genetikának itt egyértelműen szerepe van. Ha egy fajta sűrű növényzetet alakít ki, sok oldalhajtással és levéllel, valószínűleg valóban előnyére válik a defoliáció. Ugyanakkor számos olyan különböző növényfajta is létezik, amely nyitottabb növényfelépítésű, és természetes módon csak kisebb mennyiségű levelet hoz. Ilyenkor az óvatosság és a minimalizmus mellett döntünk. Ez azt jelenti, hogy az első szabály teljesülése esetén először nagyon kis mértékben próbálja ki a defoliációt, és figyelje meg, hogyan reagálnak rá növényei azokhoz a helyekhez képest, ahol nem távolította el a leveleket. Ha a hatás pozitív, óvatosan folytathatja a célzott lombeltávolítást. És ott vannak még a kivételek is, amelyek kissé bonyolítják a helyzetet. A morfológia ugyanis nem minden, ezért egyes fajták végül jobban reagálhatnak a lombeltávolításra, mint mások, felépítésüktől vagy leveleik teljes számától függetlenül.

• Amikor a kevesebb több...

Egyes termesztők nem sokat teketóriáznak, és egyetlen alkalommal szinte az összes nagy levelet eltávolítják, így a növényen csak a virágok közelében található kisebb levelek, valamint a szárhoz simuló, még teljesen ki nem fejlődött levélnyéllel rendelkező levelek maradnak. Ilyesmire vagy az a termesztő vállalkozik, aki pontosan tudja, mit csinál, illetve milyen fajtát termeszt, és ismételt tapasztalatai alapján tudja, hogyan reagál az adott fajta. Vagy éppen valaki, aki egyáltalán semmit sem tud a defoliációról – ez azonban már tiszta szerencsejáték. Ha tehát úgy dönt, hogy a gyakorlatban kipróbálja a lombeltávolítást, azt javasoljuk, kövesse az ismert szabályt: „A kevesebb néha több”, és nagyon óvatosan kezdje el a defoliációt. Először mindig csak néhány nagy, érett levelet távolítson el. Ezután várjon néhány napot, és figyelje meg, hogyan reagálnak a növények. Ennek alapján könnyebben mérlegelheti a további lombeltávolítást.

• A megfelelő időzítés

Gondoljon arra a pontra, amikor a képzeletbeli hátsó kapuk bezárulnak. A növényeken ugyanis a vegetatív fázis alatt rendszerint még új levelek nőnek, mégpedig a fotoperiódus 12/12 értékre történő megváltoztatása előtt. Ebben az időszakban a növények minden energiájukat kizárólag a szárak és levelek kialakítására fordítják. A fotoperiódus úgynevezett virágzási üzemmódra történő megváltoztatása után a növények még körülbelül három hétig újabb leveleket hoznak, miközben gyorsan magasabbra nőnek. Amint a magassági növekedésük leáll, új leveleket sem hoznak többé, kivéve a virágok közvetlen közelében található finom leveleket.

A növények lombeltávolításával kapcsolatos további hasznos tippeket a következő pontokban foglalhatjuk össze:

• A palánták vagy fiatal növények korai fejlődési szakaszban történő lombtalanításának nincs értelme. Egyrészt a lehető legtöbb energiára van szükségük a fejlődéshez, másrészt általában elegendő távolság van közöttük. Így elegendő intenzitású fény jut a fiatal növény minden szintjére, ami támogatja az oldalhajtások növekedését.
• A levelek precíz, biztonságos, kényelmesebb és gyorsabb eltávolításához hasznosak lesznek a kiváló minőségű, modern kerti ollók.
• A termesztők a gyakorlatban gyakran azon is dilemmáznak, hogy a leveleket a levélnyéllel együtt csípjék-e le, vagy hagyják meg a levélnyelet. A levélnyél meghagyásával semmit sem ront el, mivel nem akadályozza a fény áthatolását, majd miután a növény számára átadta a benne található tápanyagokat, természetesen megszárad és végül magától lehullik.
• Néha nincs szükség a teljes levelek eltávolítására, elegendő a levéllemez egy részét levágni. A defoliáció ezen módja előnyös lehet, ha nincs sok levél, ugyanakkor méretük miatt sok helyet foglalnak el és akadályozzák a fény áthatolását.

A lombeltávolítás alapvető szabályait tehát már ismeri, így most a beltéri környezetben termesztett növények defoliációjának konkrétan javasolt módszereire összpontosíthatunk.

• A növekedési fázisban (vagyis a beltéri növénytermesztés növekedési fotoperiódusa alatt) több lehetőségünk is van a levelek eltávolításának alkalmazására:
• Ha egyenletes magasságú zöld növényzetet szeretne elérni, segít az egyes ágakon található levelek eltávolítása, amelyek a defoliáció következtében lelassítják a növekedést.
• A fényárnyékolásra hajlamos nagy levelek eltávolításával több fény jut az alsóbb szinteken található hajtásokhoz és ágakhoz is. Ez támogatja fejlődésüket, és egyúttal lehetővé teszi a rendelkezésére álló teljes termesztőtér hatékonyabb kihasználását.
• Most ismét a korábban ismertetett jelenséghez kapcsolódunk. Mindenképpen távolítsa el azokat a leveleket, amelyek összeérnek, és érintkezési felületükön a penészgombáknak vagy lisztharmatnak kedvező páratartalom csapódik le. Ha ebben a fázisban régi leveleket vesz észre a szár alsó részén, amelyek már régóta nem kapnak elegendő fényt, azokat is azonnal távolítsa el.
• Amint megváltoztatja a növények fotoperiódusát a virágzás megindítása érdekében, a következő körülbelül 3 hétben intenzív magassági növekedés kezdődik, és a virágok kialakulása is megindul. Erre a fázisra az angol „stretch” kifejezést használják. Talán Ön is találkozott már olyan növényekkel, amelyek a fotoperiódustól függetlenül virágoznak. Ezeket a fajtákat önvirágzó (autoflowering) fajtáknak nevezzük. Többnyire speciális tápoldatot is igényelnek, például a BioNova Autoflower Supermix terméket. Az „önvirágzóknál” az egyes ciklusszakaszokat egyszerűen szemrevételezéssel kell meghatározni – az alapján, hogyan néznek ki éppen, és hogy már láthatóan hoznak-e virágokat. Mindenképpen tartsa szem előtt, hogy a virágzási fázisban végzett defoliáció célja, hogy minél több fényt juttasson a virágokhoz, ugyanakkor megpróbáljon elegendő számú levelet is meghagyni a növényen. Igen, ez bizonyos értelemben egyensúlyozás a határon, de minél több tapasztalata lesz a lombeltávolításban, annál könnyebben éri el a kívánt egyensúlyt a defoliáció folyamatában.

TIPPÜNK: A defoliációt egyszer s mindenkorra megkönnyíti az új prémium kéziszerszám-sorozat, amely hosszú éveken át kitart. A rozsdamentes acélból készült pengék, mint amilyenek például a PRO CUT kis, gyűrűs kerti olló pengéi is, hosszabb ideig maradnak élesek. 

Mikor és hogyan távolítsa el a leveleket? A stratégia az Ön kezében van

• A fotoperiódus megváltoztatása előtt

A növények radikális lombtalanítását közvetlenül a fotoperiódus megváltoztatása előtt egyre több termesztő alkalmazza. A fotoperiódus megváltoztatása után bekövetkezik az úgynevezett stretch fázis (lásd fent), ezáltal a defoliáció végső hatása megkétszereződik. Ezzel a módszerrel bizonyos mértékig sikerülhet korlátozni az ágak magassági megnyúlását, a legfontosabb azonban az alacsonyabban elhelyezkedő szárközök nagyobb mennyiségű fényhez jutása. Az intenzív fény megfelelő beáramlása ezeken a helyeken később jelentősen támogatja a virágok fejlődését, amelyek a levelek árnyékában kevésbé fejlődnének.

• Folyamatos defoliáció

Most a növények lombeltávolításának jóval konzervatívabb megközelítését mutatjuk be. Ennek lényege a levelek folyamatos eltávolítása a termesztési ciklus során, egészen a virágzás végső szakaszáig. Meghatározhat bizonyos időközöket a levelek rendszeres eltávolítására, például minden második nap. Ez azonban hasonló az öntözéshez – inkább gyakrabban, de kisebb mennyiségben. Ezért mindig csak néhány kiválasztott levelet távolítson el, amelyek az adott pillanatban a leginkább árnyékolják a virágokat. Esetleg azokat a leveleket is, amelyek összeérnek. Ez a konzervatív megközelítés segít megelőzni a váratlan sokkot, amelyet a növények a nagyobb számú levél egyszeri eltávolítása után elszenvedhetnek. Egyúttal lehetősége nyílik arra is, hogy megfigyelje, hogyan reagál az adott fajta a lombeltávolításra, anélkül, hogy több kárt okozna, mint amennyi hasznot hoz.

• Összehasonlító teszt

Az éppen ellenőrzött környezetben termesztett fajta valódi lehetőségeit, illetve a defoliáció fejlődésre gyakorolt lehetséges előnyeit klasszikus összehasonlító teszttel tárhatja fel. Csak Önön múlik, mekkora növényzeti területeket hasonlít össze. Tegyük fel, hogy fele-fele arányban osztja fel a területet. Ez azt jelenti, hogy a termesztőfelület egyik felén lombtalanítást végez, a másik felét pedig szabadon hagyja növekedni. Az összehasonlító módszer azonban a defoliáció különböző megközelítéseinek összevetésére is alkalmas. Ismét visszatérünk tehát ahhoz, hogy a legjobb megoldás a növények és a két fél, illetve a termesztőfelület Ön által választott egyéb arányai közötti különbségek figyelmes megfigyelése; ezek egyértelműen segítenek eldönteni, melyik utat válassza a bőséges betakarítás eléréséhez. Ne feledje, hogy az összehasonlítás alapvető feltétele az, hogy valamennyi összehasonlított növény ugyanahhoz a fajtához tartozzon, és a termesztőtérben minden összehasonlított növény számára azonos fejlődési körülmények álljanak rendelkezésre.

Ha bármilyen kérdése felmerült, forduljon hozzánk bizalommal az ismert e-mail-címen info@higarden.eu.

Ezeket a termékeket is ajánljuk: 

• PRO CUT nagy, egyenes kerti olló
• PRO CUT nagy, hajlított kerti olló
• Easy Snip hajlított olló

Mit olvasson még?

• BIONOVA – innovatív holland tápoldatok és szubsztrátok, amelyeket a professzionális és otthoni termesztők is nagyra értékelnek
• TechGrow időkapcsolók: a kapcsolás egy másik szintje!
• A csíráztató tálcák népszerűek. Válassza a cseh minőséget!

Csak korlátozott termesztőtér áll rendelkezésére, és a lehető legnagyobb terméshozamot szeretné elérni? Már jó ideje annak, hogy a holland termesztők kidolgozták ezt az egyszerű és hatékony, ezért mára széles körben elterjedt termesztési technikát, amely megkönnyíti és hatékonyabbá teszi a fűszernövények beltéri termesztését a growboxban. Ismerjük meg közelebbről!

Mi az SOG növénytermesztési módszer alapelve? Egyszerűen a növény vegetatív szakaszának a szükséges minimumra rövidítése, valamint a virágzási szakasz gyorsabb megkezdése, hogy bármilyen beltéri termesztőhelyiségben a lehető legjobban kihasználja a rendelkezésre álló teret.

Kezdésként nézzük meg azt a három okot, amiért érdemes elsajátítania az SOG-termesztési módszert:

• Rendszeres és összességében nagyobb terméshozam.
• Kis helyigény magasság szempontjából, vagyis több növény fér el korlátozott területen! 
• Korábbi betakarítás, mivel a növények általában mindössze két hetet, gyakran még annál is rövidebb időt töltenek a vegetatív szakaszban. A rövid termesztési idő emellett csökkenti a növénybetegségek és a kártevők megjelenésének kockázatát.

Most pedig nézzük, hogyan működik:

1. Ennél a módszernél a magok helyett inkább klónokat vagy dugványokat ültetnek. (Hogyan ismerhető fel a jó minőségű klón? Olvassa el ITT.) A zöld növénytenger kialakításához a lehető legrövidebb virágzási idejű és várhatóan alacsonyabb növésű fajtákat választják.
2. Ültesse el kedvenc növényeit úgy, hogy mindegyik számára ideális esetben legalább 30 × 30 cm hely álljon rendelkezésre. Gyakorlati és esztétikai szempontból is érdemes kisebb szögletes virágcserepeket használni. 
3. A LED-lámpával vagy kisülőlámpából származó fénnyel világítsa meg a növényeket naponta 18 órán át, amíg el nem érik a 25–30 cm-es magasságot.
4. Ezután állítsa át a fényciklust a virágzás gyors megindításához, azaz 12/12 órásra. Ha az adott fajta miatt nem szeretné a fent javasolt növénymagassághoz kötni ezt a lépést, a növények életkorát is figyelembe veheti. Ekkor a növényei legfeljebb három hete növekednek, de többnyire csak két hét telt el.
5. Az előző lépések eredményeként a virágzás során jellegzetes virágboltozat alakul ki. Ezzel egyúttal a lehető legjobban kihasználhatja a mesterséges világítást.
6. Használjon jó minőségű, tiszta ollót, amellyel vágja le a virágboltozat alatti összes ágat. 

TIPPÜNK: Függő szerkezet használatával ezzel a módszerrel egymás fölött is termesztheti a növényeket, így még jobban kihasználhatja a growbox vagy a termesztőhelyiség terét. Ehhez ugyan szükség lesz némi barkácsolási kedvre, de megéri!

• Ne feledje, hogy ennél a beltéri növénytermesztési módszernél a jó minőségű fényforrásnak a korábbinál is nagyobb jelentősége van, hiszen a munka nagy részét ez végzi el. Ha ismétlődő betakarítást tervez, megéri például LED-es termesztőlámpákba beruháznia a Lumatek márkától.
• A többit a jó minőségű légtechnika biztosítja, amely elvezeti a termesztőtérből a felesleges nedvességet és hőt.

Ha ezzel a módszerrel többször szeretne virágokat vagy terményeket betakarítani, javasoljuk, hogy az ár-érték arányt figyelembe véve rögtön igazán jó minőségű felszerelést szerezzen be. Az alábbiakban néhány tippet is adunk, és szívesen segítünk a választásban. Forduljon hozzánk bizalommal a jól ismert info@higarden.eu címen.

Ezeket a termékeket ajánljuk:

• Lumatek ATS 300W (ATTIS) (9 499 Kč)
• Lumatek ZEUS 600W PRO 2.9 (26 499 Kč)
• Prima Klima ventilátorok fordulatszám-szabályozással és termosztáttal (3 299 Kč-tól)

Mit olvasson még? 

• PRO-ECO VF aktívszén-szűrők a nem kívánt szagok megbízható semlegesítéséhez
• A holland Mammoth új köntösben: magasabb és jobb!
• Kerülje el a növénytermesztés leggyakoribb hibáit

Ma egy olyan botanikai témával foglalkozunk, amelynek a termesztés során is hasznát veheti. A növény aktuális fejlődési szakasza többek között a tápanyagok megfelelő adagolása miatt is fontos.

A növény fejlődése az alábbi négy szakaszra osztható. Termesztőként a tápanyag-utánpótlás szempontjából elsősorban a középső két szakasz fontos: a vegetatív szakasz, vagyis a növekedési fázis, valamint a virágok vagy termések kialakulásának szakasza. 

• Embriószakasz (embrionális szakasz): megkezdődik a sejtek osztódása, és kialakulnak a növényi szövetek, amelyek a növény későbbi testének alapját adják. 

• Vegetatív (növekedési) szakasz: a mag kicsírázásával kezdődik, és az első virágok megjelenésével ér véget, miután a növény szárai és levelei elérték maximális méretüket. A növény fajtájától függően általában 3–16 hétig tart. A természetben a növekedési szakasz vége automatikusan következik be (a nyár őszbe fordul, és rövidebb ideig süt a nap). Ha azonban beltérben, growboxban termeszt növényeket, a növekedési szakasz végét Ön szabályozza, és az megvilágítás időtartamának csökkentésével idézheti elő. Ezzel a lépéssel gyakorlatilag arra kell ösztönöznie a növényt, hogy befejezze a növekedést, és naponta 12 óra fényt, valamint 12 óra sötétséget kell biztosítania számára. Kivételt jelentenek az önvirágzó növények, más néven autoflowering növények, amelyek életkoruktól függően automatikusan virágozni kezdenek. A növény növekedése során három kisebb szakaszt különböztetünk meg: az embrionális, a megnyúlási (elongációs) és a differenciálódási (differenciációs) szakaszt. Elég azonban annyit tudni, hogy a növények sejtjei fokozatosan osztódnak és növelik térfogatukat, hiszen ezek a folyamatok megfelelő készítményekkel hatékonyan támogathatók. Ezek segítségével nemcsak robbanásszerű növekedést érhet el, hanem a fiatal növények vitalitását és ellenálló képességét is fokozhatja. A növény növekedésével összefüggő élettani folyamatokhoz elsősorban elegendő nitrogénre van szükség. Ezt a növekedéshez szükséges alaptápanyagokhoz adhatja. Miután a magok kicsíráztak, és áttörtek a termesztőközeg felszínén, palántává fejlődnek. Rövidesen átültethetők például a palántanevelőből nagyobb virágcserepekbe, hogy gyökérzetük teljesen kifejlődhessen. A gyökérrendszer segítségével veszik fel a további fejlődésükhöz szükséges tápanyagokat a termesztési ciklus végéig. Ezért kifejezetten ajánljuk, hogy ebben az időszakban kiváló minőségű gyökérstimulátort is adjon az öntözővízhez. 

• Virágzási szakasz: ebben a szakaszban alakulnak ki a növény szaporítószervei, amelyek vegetatív és ivaros szaporodást, valamint virágok vagy termések képződését teszik lehetővé. Ebben a szakaszban a növények használják fel a legtöbb foszfort és káliumot, ezért a virágzáshoz való tápanyagok, a virágzási boosterek és az egyéb enzimalapú kiegészítők is ezekhez az igényekhez igazodnak. Az enzimek ebben az időszakban támogatják a növények biokémiai reakcióit. A gazdag virágzat és a nagy, lédús termések természetesen minden termesztő számára a szakasz kívánatos eredményét jelentik. Mikor tekinthető kifejlettnek a növény? Amikor a szervei teljesen kifejlődtek. 
• Öregedés: ezzel a szakasszal már nem szükséges foglalkoznia, hiszen ekkorra már betakarította a termést. Arra azonban alkalmat ad, hogy tisztázzuk az egyéves, kétéves és évelő növények fogalmát. A növény szervei ebben a szakaszban természetes módon elöregednek, majd elhalnak. A felsorolt elnevezések a növény élettartamát jelölik a kezdeti, embrionális szakaszban történő sejtosztódástól egészen eddig a pontig. 

Az alábbi termékeket ajánljuk: 

• BioNova tápanyagkészletek – teljes körű tápanyag-utánpótlást biztosítanak a teljes termesztési ciklusra a népszerű holland márkától. 
• BioNova Veganics – mindent biztosít a növekedési és a virágzási fázishoz, ha azt szeretné, hogy a termése 100%-ban BIO legyen. 
• HERCULES – a modern műanyag virágcserepek megkönnyítik az utat a magtól a gyönyörű virágokig és termésekig. 
• LED szettek – gondosan összeállított, minden szükséges felszerelést tartalmazó growbox-szett, amely több termesztési ciklusra és fantasztikus termésre is alkalmas. 

Most már tudja, hogyan zajlik a növény életciklusa, és ha szerette volna tisztázni, hogy a fejlődéséhez mire és mikor van szüksége, ez a cikk ebben is segítségére lehet. Ha kérdése van, örömmel segítünk Önnek a jól ismert címen: info@higarden.eu. 

Olvassa el ezeket is: 

• Hogyan támogathatja a gyökeresedést és a növények gyökérfejlődését? 
• Klónozás / dugványozás 
• Hogyan működnek a virágzási boosterek?